A DAL 2025 egy felejthetetlen élmény volt, bárki bármit gondol, mond, vél az Eurovízióról, magáról a DAL című műsorról. Elmondhatom, hogy ott voltam, a maximális számú alkalommal szerepeltünk és hangzott el szerzeményem, hisz a döntőig meneteltünk Zabos Reginával, akinek a dalt szántam, maximális pontszámokat sikerült kapnunk egy dalversenyen (az elődöntőben 4db 10-est kaptunk a zsűritől), ami egy szakmai elismerés, a verseny végkimenetelétől függetlenül, hiszen az első 8 produkció közé bejutottunk (32-ből), azonban a végső 4 közé nem sikerült bekerülnünk.

Amiket fontosnak tartok elmondani a tapasztalataim alapján:

Szakmaiság

A műsor felvételei, előkészülete, végső hangzása nagyon pozitív benyomást tett rám. A Tom-tom stúdiót és Dorozsmai Péter szerepét kiemelném, hiszen az adáshangért ők feleltek, és szerintem az kifogástalan volt.

Nagyon megnyugtató volt az is, hogy a döntőig vezető úton végig jól követhető és megalapozott véleményeket kaptunk a zsűritől és kifejezetten támogatóak voltak irányunkban, ami talán összhangban is volt szerintem a teljesítményünkkel, de kellemes csalódás volt. Ki kell emelnem Ferenczy Gyurit, aki annyi pozitív megjegyzést tett a dalra, az előadásunkra, hogy abból sokáig fogok táplálkozni, és egyben az egyetlen zsűritag volt, aki a döntőben is adott nekünk pontot (ezen a ponton vagyok egyedül csalódott, reménykedtem a többiek elismerésében is)

Kihívás

Azt tudni kell, hogy ezek az adások, a forgatási napokon való részvétel végletekig kimerítő. Reggel 9-től este 10-11-ig ott vagy, és van ebben a 12-13 órában 3x 10-15 perc, amikor effektíve színpadon vagy próbálni, majd pedig ennyi várakozás után az élő adásban 4 perc full maximális koncentráció és topon levés, míg leénekled, amit kell, 120%-on, majd riportok, kérdések, frappáns, gyors feleletek. Aki azt gondolja, hogy ez könnyű, annak elmondom, hogy nem az. Onnan tudom, hogy a szervezetem a döntő napjára feladta: elfárdtam, megbetegedtem, torokgyulladással kellett végigtolnom a döntőt. Ez csodásan hallatszik a felvételen is, dehát nem volt mit tenni, tudtam, ha csak hörögni tudok, akkor hörögve fogom elénekelni a dalt.

Döntés

A nyertes produkciót nem szeretném értékelni, mert megtette a zsűri, és innentől kezdve az én szavam tán nem sokat ér. Neutrális produkció számomra, de gratulálok, valami olyasmit tudhatnak, amit mi nem. Remélem, ki fogják tudni használni az így kapott lehetőséget. Az én kedvenceim a Zenemi, Pál-Baláž Karmen & Patocska Olivér és a Pinkers voltak. A legjobb 4 közt szerintem ott lett volna a helyünk, ezt picit bánom, de a döntőbe kerülés után már úgy éreztem, szinte tényleg nem annyira számít a helyezés, a fura pontozási rendszer miatt sem.

De, vegyük sorra az adásokat:

február 22. – Válogató

Az első adás volt a legizgalmasabb, hiszen először vettem részt ilyen forgatáson, ráadásul – őszinte leszek – annyira magabiztos voltam a produkciónkban és a dal sikerében, hogy azon izgultam, hogy ki ne essünk, mert azt nehezen fogom tudni feldolgozni. Aztán be is jött a várakozásom, mert maga a zsűri juttatott minket tovább. Arra voltam a legbüszkébb, hogy be tudtam lőni, hogy mennyit ér a dalunk: ez simán a szakma része, egy tudásszint, hogy objektíven értékelni tudja az ember a helyét egy adott zenei környezetben. Emlékszem, a zsűri kommentje annyi volt: „túl profi” meg, hogy „milyen nagy dolog, hogy 2 szólamban énekeltünk”. Mindkettő egyszerre esik jól és tartom viccesnek.

március 22. – Elődöntő

Na, ez volt a legnagyobb kihívás. Reginával túl is reagáltuk rendesen… A feladat ugye az volt, hogy az elődöntőben minden zenekar egy új stílusban adja elő a dalát. A mi műfajunk a jazz volt. A dalunk szerzőjeként szinte azonnal hallottam a dal lüktetését magamban jazz verzióban és azt is tudtam, hogy nagybőgőzni akarok. Annak ellenére akarok nagybőgőzni, hogy kis túlzással életemben nem játszottam még nagybőgőn. Azt viszont tudtam, olyan rajta játszani mintha függőlegesen basszusgitároznék, azt pedig tudok, éneklés közben is. Reginél próbáltunk, mert a párja profi (az egyik legprofibb) nagybőgős. Egy csodás hangszeren próbálhattam ki az ötletemet, és nagyon működött. Mint az első adásbál, itt is pontosan tudtam, hogy a vállalást nagyon értékelni fogja a zsűri, de nem csak én vállaltam nagyot: Regina élőben zongorázott és énekelt egy egyáltalán nem egyszerű intrót, és a dal elejét. Szenzációsan bátor volt és királyul tolta. Itt kaptunk 4 darab akkora tízest a zsűritől – nagyképűgomb bekapcsolva – amire konkrétan számítottam.

Irány a döntő!!! Ez volt a csúcsa ennek az egész versenynek, márcsak azért is, mert totál élőben, taktjel nélkül muzsikálhattunk együtt a Dal zenekarával, Papp Csabival és Binder Norbival, akiknek ezúton is giga hálás vagyok.

Ha már a backline zenekar szóba került, a többi adás során további ultraprofesszionáis segítségünk is volt:

A Dal Backline zenekara:
– Vokál: Fehér Lili
– Gitár: Madarász Gábor ‘Madi’
– Zongora: Binder Norbert
– Basszusgitár: Usztics Dániel, Kontor Tamás
– Dob: Papp Csaba

Ha már a hálálkodásoknál tartunk: Oláh Krisztiánt kértem fel egyébként, hogy leokézza a jazz verziónkat, illetve, agyaljunk egy kicsit még a dalon, de az idő szűke miatt szegényt csak az intróba engedtem végül belenyúlni, amit viszont neki köszönhetünk. Köszönet a rugalmasságáért, hogy küzdött velünk a dalon! Harcsa Veronika volt még segítségünkre a jazz verzió születésekor, aki csodásan átrugdosott minket a kételyekkel teli időszakainkon, és bíztatott minket az ötleteink kapcsán. Köszi, Veronika!

március 29. DÖNTŐ!

Ez volt az az adás, amin a legkevesebbet aggódtunk, mert azt feltételeztük, hogy a zsűri már azért tudja, melyik zenekarral mi a szándéka, nem kifejezetten az aznapi teljesítményünk alapján alakítják ki a végső sorrendet. A vonós hangszerelés szépen sikerült, egy-két dolgot máshogy alakítottam volna rajta, de erre nem volt módom, és végső soron hatásosra sikerült az egész.

Amint már említettem, ezt az adást betegen toltam végig, (nem panaszkodás, csak rossz emlék számomra) szerettem volna 130%-on teljesíteni, de egy kínkeserves 75% lett az eredmény. Talán nem ezen múlott, hogy a legjobb 4 közé már nem sikerült bejutnunk, hiszen Regina csodálatosan hajtotta a hajónkat a cél felé kettőnk helyett is.

Köszönöm, Zabos Regina, hogy ennyire magadénak érezted ezt a dalt, szerintem nagyon megtalált téged, és köszönöm, hogy csodás énektudásod és lényed lehetővé tette számunkra, hogy idáig eljussunk! Nem is kérdés, hogy nélküled nem jutott volna sehova ez a dal. És utólag egyáltalán nem bánom, hogy rábeszéltél (kicsit akaratom ellenére) hogy nevezzük a dalt a Dal 2025-be.