Régen íródott, de nyilvánosságra nem került még ez a dalom, amit eredetileg másnak (nem árulom el) írtam, és ami több körben pattant már vissza hozzám különböző okok miatt, de azt hiszem, minden jobb annál, hogy a vincseszteremen pihenjen, szóval tessék: itt a One night. Ma (aug 31-én) basszusgitároztam fel és mixeltem újra.

Amikor elkészül a magyar szöveg rá, már dobom is az online felületekre remélhetőleg új basszus és dob sávokkal, újramixelve.

Ami nagy kedvencem ebben a dalban, az Bratka Borbála szaxofonozása. Imádnivaló teremtés, és az a helyzet, hogy többször bizonyította már, hogy pop-funk szaxofonozásban kimagasló képességű zenészről van szó. Egyrészt minden szempontból imádnivaló teremtés: jó és könnyű vele együtt dolgozni, mert kitartó, szorgalmas. Ám amiért többet írok róla itt, mint a kis dalomról az azért van, mert tényleg olyan témákat és hangzást hallok nála, ami Candy Dulfer-t idézi számomra. Tempo, time, és dallamvezetés csillagos ötös.

Köszönöm, Bori, ezúton is!