Régen íródott, de nyilvánosságra nem került még ez a dalom, amit eredetileg másnak (nem árulom el) írtam, és ami több körben pattant már vissza hozzám különböző okok miatt, de azt hiszem, minden jobb annál, hogy a vincseszteremen pihenjen, szóval tessék: itt a One night. Ma (aug 31-én) basszusgitároztam fel és mixeltem újra.
Amikor elkészül a magyar szöveg rá, már dobom is az online felületekre remélhetőleg új basszus és dob sávokkal, újramixelve.
Ami nagy kedvencem ebben a dalban, az Bratka Borbála szaxofonozása. Imádnivaló teremtés, és az a helyzet, hogy többször bizonyította már, hogy pop-funk szaxofonozásban kimagasló képességű zenészről van szó. Egyrészt minden szempontból imádnivaló teremtés: jó és könnyű vele együtt dolgozni, mert kitartó, szorgalmas. Ám amiért többet írok róla itt, mint a kis dalomról az azért van, mert tényleg olyan témákat és hangzást hallok nála, ami Candy Dulfer-t idézi számomra. Tempo, time, és dallamvezetés csillagos ötös.
Köszönöm, Bori, ezúton is!
És hogy mikor dolgoztam Borival egyéb dalon? Geszti Péter Ma ne ma ne című dalába hívtuk meg, és ott is pontosan ez volt a tapasztalatom vele kapcsolatban. Belinkelem ide ezt a klipet is:
íme a dal
Káté: One night