Életmesék – szerzői szemmel

2019 egyik utolsó dobása, hogy megjelent az Eletmesék, vagyis a Farkasházi Réka és a Tintanyúl második könyve (első: Igazi Karácsony), mely az Életmesék címet kapta.

A könyv melléklete a CD, melyen 6 dalom fért el, és talán nem baj, ha itt, a saját oldalamon inkább a kiadvány zenei vonatkozásairól nyilatkoznék. Persze a könyvről el kell mondanom pár gondolatot, például, hogy csupa szív és szeretet, amilyen Réka maga:

A történetekben a szeretet, a család fontossága a verzérfonál, ami leginkább meghatározza a csodálatosan illusztrált meséket. Réka lenyűgöző kedvességgel és lírai esztétikummal, anyai ösztönnel ír tanulságos történeteket gyerekekről, felnőttekről, családról.

Visszatérve a zenékre:

Csiszár Ferenc és jómagam vagyunk a dalok szerzői, és ezúttal megengedtük magunkak, hogy legtöbbször a szövegeket is mi írjuk, kevés a lemezen a vers feldolgozás (talán az egyetlen ilyen a Párnadal)

Hogy Csiszi (Csiszár Ferenc) méltatásával kezdjem a magamé előtt (lol) kiemelnék 2 dalt, ami brilliáns zeneszerzői és top zenészi kvalitásokat csillant meg a kiadványon, véleményem szerint:

  1. Homokvár
  2. Mákszemek

A Homokvár dallamvezetése a verzét illetően Réka hangterjedelmét, és egyébként bármely énekesnőét is alaposan igénybeveszi, de mégis nagyszerű. A dal – összességében nézve – elképesztően hatásos és nagyívű, hangszerelésileg pedig nagyon kidolgozott és dinamikus, bárki zenészember csodájára járhat.

A Mákszemek pedig egy műfaji vagyány bevállalás, és teljesen autentikus, a dalszöveghez hűen, mely szintén a szerző nagyszerű munkája. Csiszi sajátossága a dalon belüli szerkezeti változásokkal való játék, amiből ebbe a dalba is jutott jócskán. Profi és a gyerekzeneműfaján bőven túlmutató munka, és mégsem „túlsúlyos” sem hagszerelésileg, sem dallamvezetésében.

A saját dalaimról a továbbiakban csak pár plusz információt szeretnék megosztani, hogyha pár év múlva visszaolvasom ezt a bejegyzést, szórakoztassam magam, mert tuti elfelejtem addigra:)

Gödör az ég – gyerekszájakból írt dal ismerőseink, vagy saját családunk aranyköpései. Azért annyit elárulok, hogy mint a cím is, van benne kreált félremondás is, de ez inkább merüljön is szépen a feledés édes homályába. Élőben meglepően húzónóta szerepe kezd lenni, amire nem számítottam volna, szerintem a refréne miatt, ami nagyon jól áll Rékának Csiszinek és nekem együtt.

Telik a múlik – írtam egy születésnapi dalt, mert ilyenje hivatalosan nem volt még zenekarunknak, bár a Bulibajnok közel járt hozzá. A kihívás nagy volt, vagyis annak éreztük, szerettünk volna valami emblematikusat írni, természetesen anélkül, hogy erőltetnénk a versengést a két hazai ikonikus nótával, a Halász Judit félével, valamint az Alma arckaparós, mégis ellenálhatatlan gigaslágerével. Most a koncertek és a közönség martaléka a dal, ahol eldől, mire érdemes valójában a nóta. A mandolinozást nagyon élvezem benne, főleg a koncerteken.

Szanaszét – egy hangulatdal, ami a szövegtől kelt életre. Jó példa a szöveg és zene élettársi viszonyára. Ha jók együtt, még akármi is lehet belőle. Ha nem, jobb, ha külön folytatják életüket. Amúgy meg, nagyon hálás vagyok, hogy megadatik, hogy beleírhassam egy dalba azt a szót, hogy porszívó, ráadásul egy dzsungeles, karibi hangulatú (nagyon pontatlan, képzavaros stilisztikai meghatározás) nótába. Végsősoron pont ez a zenei szabadság a leg motiválóbb számomra ebben és minden egyéb zenei produkciómban.

A nap családja – himnikus dal született, amiről én nem is tudtam, hogy az, amíg nem került a zenekar karmai közé. Főleg élőben születik meg igazán, amire én csak az alapanyogot szolgáltattam, ezek meg nem összeraktak belőle egy csodát?! Nem álszerénység, amit írok. Valóban az élő muzsikálásra termett ez a nóta is, és szuper helyre került.

Apuzárási pánik – hallgatós nóta, ami az egyik kedvencem. Itt lehet ilyet mondani, igenis:) Ez volt az első Tintanyúl dalom, amit a legprofibb körülmények között, a Pannónia stúdióban rögzítettünk, azóta is szerencsénk van ott felvenni minden zenei anyagot, ami külön elképesztő lehetőség, köszönet érte kiadónknak. A dal arra az emlékemre épít, amikor édesapámmal hadakoznom kellett (költői túlzás) tizenévesen, hogy ugyan a metrón ne puszilgassuk már egymást, illetve ő engem. Ma már tudom apaként, hogy ezt kérni egyszerűbb, mint betartani…

Jó éjt – ezt a dalt írtam meg legyorsabban, és szintén saját élmény, de ezúttal az én fiammal, a véget nem érő altatásokról, az elalvás előtti utolsó pillanatokig nem szűnő kérésekről. A dal és a szöveg megszületése tényleg nem tarttott tovább 20 percnél, annyira egyszerű kis mondandó és dallam, egyetlen jellegzetes ritmikai/harmóniai fordulással, hogy számomra nagyon adta magát a dolog. Élvezetes volt a gitársávokat és főképp a szólót játszani – ami egyébként egyetlen take, vágás nélkül – a Pannóniában két olyan mikrofonba, amik egyenként egy luxusautó árát teszik ki.

Apropo, Csizsi mesterien dolgozott a felvételkor és a keverés során is, és biztosra veszem, hogy számára is hatalmas mérföldkő volt ez a munka.